A Bayern a szombati esti elvesztett BL finálé utáni levezetésnek, és a távozó játékosok elbúcsúztatásának, míg az Oranje az EB felkészülés jegyében egy laza hangulatú edzőmeccsnek tekintette a tegnap esti müncheni találkozót. Mivel a mérkőzés, ahogy Tornyi Barna mondaná „fodballszakmai” szempontból nem sok értéket képviselt, így a gólok rövid bemutatásán kívül inkább annak szenteljük figyelmünket, hogy a kerettagságért még harcoló játékosok közül ki mennyire tudta erősíteni, avagy gyengíteni pozícióját a mérkőzés során.

Egészen fura állat ez a ma esti meccs, két olyan párhuzamos univerzum találkozik, amelyről a legkevésbé se tudnánk elképzelni, hogy közük van egymáshoz. Ez így önmagában nem teljesen igaz, néha-néha a nagy nyári uborkázás közben egyik-másik kisebb válogatott jó sok pénzért meghív valami nagy klubcsapatot a felkészülés jegyében, így emlékszem például egy Szingapúr-Liverpool meccsre tavalyról, de ez a két világ tényleg annyira idegen egymástól, mintha egy átlag Barcelona / Real Madrid vs spanyol kiscsapat mérkőzés semlegesnek való élvezeti értékét és a három liter sör utáni vizelés élvezetét hasonlítanánk össze. Kifejezhetetlen a különbség. Ha további bonyolult körmondatokra vágysz, lapozz.

Tegnap este Ljubljanában történt a csoda, a németek büntetőkkel kaptak ki, ráadásul Hollandia ellen. Igaz, hogy mindezt csak U17-ben, de a lényeg, hogy a Jong Oranje megmutatta mit kell tenniük a felnőtteknek.

A németek elleni döntő egyáltalán nem elképzelhetetlen, de azért kibírnánk, ha nem a hosszabbításban egyenlítene a csapat, és, hogy nem kéne a büntetőkig, és azon is belül 4-5-ig körmötrágni. Mivel a meccs alatt érettségi többletben és időhiányban szenvedtem nem tudtam megnézni a srácokat, de egy képi összefoglalót mindenképp megérdemelnek. Szép volt.

Bert apó kihirdette bő 36 fős keretét a közelgő Európa-bajnokságra. Messidecoval egy nagyobb lélegzetvételű bejegyzést hoztunk össze ennek apropóján, röviden elemezve mindegyik játékos esélyét, és mint ügyeletes, az egészhez szakmailag semmit nem értő laikus szurkolók, eldöntjük, hogy az adott játékosnak van-e helye a nemzeti csapatban. Hajts, és ne ijedj meg, nem olyan nagyon hosszú.

Sorra fogynak el azok a játékosok, amelyeket a tinédzser ill. a huszonéves generáció az ezredforduló tájékán láthatott játszani, lenyűgözte klasszisuk és kivételes tudásuk. Az utolsó ilyen játékosok között volt a Serie A hada közül del Piero, Gattuso vagy Inzaghi. De értelemszerűen bejegyzésem nem róluk, hanem egy holland úriemberről, egy bizonyos Ruud van Nistelrooyról fog szólni.

A 2008-as Európa-bajnokság „C” jelű csoportjába Hollandia, Olaszország, Románia és Franciaország került. Focit kétévente néző barátaim olasz-francia továbbjutást vártak, az óvatosabb szakértők halálcsoportnak nevezték ezt a négyest, én meg csak kacagtam, mert tudtam, hogy ezen a szinten még nem lehet komoly gondja Hollandiának. Igen, ekkorra már volt kialakult ízlésem, sőt, már az ezredfordulón elköteleztem magam a narancsosok mellett – milyen kár, hogy Murphy törvényeinek megfelelően azóta játékuk jelentősen vesztett látványosságából. De nem azon az estén, amikor Olaszország ellen játszották az Eb számukra első mérkőzését, egy aznapi, borzasztóan unalmas francia-román 0–0 után.

Ez a mérkőzés azonban ellendrukkereink számára sajnos mégsem Sneijder góljáról marad emlékezetes, amely egy Giovanni van Bronckhorsttól induló, a klasszikus és hatékony támadófoci legszebb erényeit bemutató akció végén született. És nem is Van der Sar nagy védéseiről vagy Gio fejeséről. Sokkal több beszédtémát szolgáltatott a meccs első gólja.

Az EB-ig hátralévő napok számának csökkenésével felfrissítem kicsit a rövidhírek rovatunkat, ugyanis aktualitás van bőven.

Meglepően sokat pöcsölt foglalkozott a Nike az idei mezekkel, az idegenbelit már bemutattuk egyszer, most, hogy a klassziknarancs is megjött, már általánosabb képet tudunk festeni a róluk. És nem csak, hogy általánosat, de meglehetősen pofásat is, megéri tonnányi PET-palackkal kísérletezni, ha ilyen végeredmény születik.

Ezt a sorozatot még messideco indította, de megkért, hogy a német részt írjam meg én, mert se jót, se szépet nem tudna írni arról a csapatról, amely mára már kisebbségbe került a Gyűlölet Pantheonjában. (Talán érdemes megjegyezni, hogy pont annak a klubnak szurkol viszont, aki kisebbségbe szorította Franzékat.)

Sose értettem, hogy lehet gyűlölni egy csapatot az országának történelme miatt, főleg úgy, hogy az ember már generációs messzeségekben él az adott ország történelmi tetteitől. Ennek ellenére a legtöbb negatív - focihoz nem kifejezetten értő - hang azért gyűlöli a német válogatottat, mert ők németek. Azért, mert ők okozták azt a sok szörnyűséget a XX. század első felében, stb. Ennél még az is csak egy hangyányit rosszabb, hogy azért utálom őket, mert az a menő/ a latin focit szeretem.

A másik rétege a németeket itthon gyűlölőknek a a focihoz sokkal jobban értők rétege, akik nem csak azt tudják, hogy hol volt a világbajnokság '54-ben, hanem a C-vitamin-ügyet is pontosabban ismerik. Ezt az álláspontot természetesen megértem, elfogadom, de én már egy teljesen másik generáció tagja vagyok. Az én generációm sose láthatta minőségben játszani a magyar válogatottat, el se tudom képzelni milyen lehet a hazának szurkolni egy világeseményen. El se tudom képzelni mekkora igazságtalanság volt a "berni csoda", hogy mitől fosztották meg ott és akkor az országot, a népet. Egyszerűen képtelen vagyok ezt minőségben átérezni, ahogy az idő múltával egyre többen, így én nem is tudom utálni a németeket.

A címben is látható mondat valahol tényleg klisé az Oranje témakörben, míg az Arsenalban Van Persie - alias Captain Vantastic - a csillagokat hozza le az égről az észak-londoniaknak. A félistennek a válogatottban viszont nem megy ennyire jól, sőt kifejezetten rosszul, Babi nénit idézve pedig nem rossz, csak kegyetlenül k..va sz.r. Vagy ergya, ízlés kérdése.

Ezt a témakört járta végig pár napja a hollandok által angolul írt oranje-blog, most egész egyszerűen oda visz majd titeket ez a link.

Szükség esetén lefordítom majd ide is.

A stadionok olyanok, mint a hímsoviniszta szempontból szemlélt nők. Trófeák. Időnként be-bepróbálkozik valaki, több-kevesebb sikerrel. Van, amelyiket könnyű megkapni, másoknak rozsdamentes acélból kovácsolt erényövén a jóisten se hatol át. MIndenki úgy áll neki, hogy most meglesz, most győzünk, rendesen rakunk a kapuba. Íme a narancspólós története

Tegnap este nagy buli elé nézett a fekete-narancs pólóban feszítő oroszlán, tele tervekkel és álmokkal, és egy nagy sereg érte szorító emberrel a háta mögött.

Az Anglia-Hollandia párosításról azért remélhetőleg a legtöbb embernek valami szaftosabb focimeccs jut eszébe, mint más, bár kétségtelen, hogy krikettben is egy nagyon jó kis meccs keredkedhetne ki a dologból, éa még bőven lenne esélyünk is a szigetlakókkal szemben. De azért fociban talán még több esélye lehet Tulipánföldének, bár Sledgerrel még nem konzultáltam az ügyben. Hajtás után azonban mégis feladom a krikettelemzésnek még a lehetőségét is, tekintve, hogy annyira értek hozzá, mint Pelikán elvtárs a narancstermesztéshez.

A meccs. Anglia - Hollandia. Fiaink a celebválogatottal csapnak össze február 29-én barátságos meccsen. Emlékeztetőül: a két válogatott tavaly augusztusban találkozott volna egymással a Wembleyben, de a londoni zavargások miatt elhalasztották a mérkőzést.

Vegyünk egy őszülő  figurát, aki jóformán a semmiből érkezik. Adjunk hozzá egy nagyjából kész, de sok hiányossággal küzdő csapatot. Az eredmény? Profi,küzdő, elszánt csapat. Nem hemzseg a világsztároktól, de mindenre képes.

Mi Bert van Marwijk titka és honnan jön ez a titokzatos mágus? Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni a bejegyzés

Nagyon úgy tűnik, hogy a Nike szakemberei komolyan veszik a nyári Európa-bajnokságot. Ez elsősorban a csúnyácskának tűnő klubmezeken, valamint a nagyon tetszetősre sikeredett második számú válogatott mezeken mutatkozik meg.

Nagy késéssel folytatom a csoportellenfeleink bemutatását. (Dániáról itt) Jelen posztban az Ibériai-félsziget kisebb országának válogatott csapatát vesszük szemügyre, kiemelve erősségeiket, hiányosságaikat, szereplésüket a selejtezőtornán, illetve a régi Európa-bajnoki szereplések is megjelennek. Ugyanakkor a lehetséges formációról és legnagyobb sztárjaikról is szó esik.

Ismét csak a Liverpool FC, és így Kuyt jóvoltából láthatunk videót, kis Scouser akcentussal, de tökéletesen érthetően fejti ki véleményét Dirk az Oranje valaha volt legjobb 5 játékosáról.

A vizsgaidőszak lázában égnek egyetemisták tízezrei. Napról napra nehezebb az élet, a levegőt is hitelből kell vennie szegény hallgatónak. A közelgő vizsgák gyászindulója előtt lázas, betegesbe átmenő tanulásbomba robban mindenkinél.

2012 az Európa-bajnokság jegyében fog telni. Mint minden szurkoló, mi is napról napra türelmetlenebbek vagyunk, és várjuk a kezdést.